29 július 2010

félmosoly

többen leszünk a hétvégén mint vártam. egypárfővel több és egypárfővel kevesebb. nem csoda hogy nincs sejtelmünk arról, hogy ki lesz ott. lehet, hogy kedves barátunk, kinek eszébe jutott az ötlet, hogy menjünk ki sátrazni, direkt tartja titokban annak a pár embernek a nevét, akiről majd csak ott tudjunk meg. okos. nem akar vitát. remélem ott lesz ő is. akkor megint veszekednénk és hülyeségeket vágnánk egymás fejéhez, aztán az éjtovábbi részében nem nagyon beszélnénk és ferde szemmel méregetnénk a másikat és egymás mindegy mozdulatát lesnénk. majd újra vitáznánk és azthiszemkibékülnénk. átkarolna megeresztene egy olyan jólismert és szeretett hamis flegmás kisfiús félmosolyt, aminek képtelen lennék ellen állni mert imádom. majd pár perc múlva újrakezdenénk a vitatakozást.
ezért voltam fent tegnap a dombon, megbeszélni itt lakó nagyonjóbarátosztálytárnőmmel. ezért érdemes élni. és részt venni az olyan nagyszabású bulikban, amire az ember fél napot készül, mert tudja, hogy az estét mást vidéken fogja tölteni távol az otthonától, más vizeken evezve, gonosz kis manókkal.
úgyérzem bekell vennem valamit.

a szerelmed lesz a végzetem.
nem a tied, csak az enyém.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése