megtörten állok

komolyan imádom a szombatokat.
fuckoff.
voltatok már valaha úgy, hogy jobb lenne nem létezni? hogy abban a pillanatban bárhol lennél csak otthon nem? hogy bárcsak előbb mentél volna le reggelizni és akkor meg tutad volna állítani az esemélyeket? hogy bárcsak eltudtad volna csitítani a kirobbani készülő vitát, mely romba döntheti az egész napodat és az elkövetkező több milliót?

bárcsak megtudtad volna állítani a zuhét melyet abban a pillanatban rám öntöttél megfagyasztva a szivemet a szavaiddal. a szavaiddal melyeket nem gondoltál komolyan, de szived olyan fagyos volt, hogy elborította agyadat a köd, ami már egy ideje egyre csak sűrűsödött.

köszönöm nektek ezt a csodállatos utolsó hétvégét.
2010. nyár.