hihetetlen. már megint elfogott, az a jól megszokott vizsergető érzés, melyet általában csak néha szoktam érezni, iskolai napokon. mikor ott van ő is. nézegetem a képeket és azt veszem észre, hogy ugyan az van mint régebben és már megint miatta sírok. hogy már megint itt tartok. ő ül az egyik sarokban én mega másikban. néha egymásra nézünk és nem akarjuk megtudni miért van ott a másik. csak apillanatnak élünk. és ez bosszant. mert tavaly voltak mozdulatok, cselekedetek, mondatok, érintések. és tudtam hogy ez valami. meg próbáltam elfelejteni. itt volt ez a két és fél hónap. aztán volt egy sátrazásunk, ahol újérzések keletkeztek bennem egy másik ember felé, aki azon az estén viszonozta ezeket. az újérzéseket elnyomtam, megpróbáltam semlegesnek érezni, az alkohol hatására betudni. de most hogy így a laptopban megtaláltam az ez évben készült fényképeket, a fészbúkról meg májvipről lementett képeket, előtört belőlem megint az a furcsa érzés, amit csak az ő közelében éreztem. csak az ő közelében. a karjai szorításában. a mellette sétáláskor. a mellette üléskor. a vele beszélgetéskor. amikor éreztem a leheletét a nyakamon. amikor a hajammal játszott. amikor oldalba bökött. amikor le akart taszítani az árokba. amikor fölemelt. amikor átkarolt. amikor vele voltam. amikor vele cigiztem. amikor elbeszélgettük az óra elejét lent a suli elött, nekidölve a tesiteremnek. vagy csak ha láttam. mert éreztem. ő kell nekem. és egyre jobban érzem a hiányát. ez a kép is ránk emlékeztet. szeretném mindent újra álni vele. minden érzést. minden napot. szeretnék vele beszélgetni és csak nézni rá és csak hallgatni. szeretnék ostoba számokat dudolgatni, amik most fájdalmasan hatnak. szeretnék vele sétálni. bárhová. szeretnék elázni egy erős viharban. szeretném megnézni vele a titanikot. megnéznék vele egy kurva focimeccset is. szeretnék mellette elaludni és mellette kelni és mikor kinyitom a szemem, annak ellenére hogy gyűrött vagyok, rám néz és elmosolyodik. mindent vele szeretnék. újra. és újra. igazság szerint ezt az egészet újra fájdalom követné. de ő kellene hogy a fájdalom után és elött valami mérhetetlen boldogság történjen. csak őt szeretném. nem akarom megint elveszíteni. nem akarom ezt a fájadalmat. őt akarom. kellesz nekem hallod. szeretném. szeretni. szeretlek. hallod te bunkó egoista. szeretlek. el sem tudod képzelni mennyire. hogy mekkora szükségem van rád.
észszerű viselkedésnek hívod ezt? ostoba vagy..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése