tavaszi szünet negyedik délutánjára, ami estére lett készen

annyira hiányzik valami, csak nem tudom mi az. nem a ma este, vagy a tegnap, vagy a májusi kis kirándulásunk a mandikához. annyira nem erről van szó.

azt hiszem el kellett teljen egy jó kétóra, hogy végre eszembe jusson, vagy legalább is derengjen, hogy nekem hiányzol. igen, beismerem belédestem, te gyíkarc. pedig nem lett volna szabad, mert te neked ott van győr, ott van a csajod, aki most szombaton elfog ballagni az iskolámból, ott az unokatesód, aki szintén ballag a sulimból, a hülye petőfik és az értelmetlen chatelés fészbukon.

egyébként tényleg kurva szar a fészbúk, mert elveszi az időd és csak bosszant és kurvára leszarom amúgy mert kurva szar.

nem értem amúgy még minidg az egészet köztünk, hogy miért akartál velem ennyire találkozgatni, miért akartál beszélni velem, miért írtál rám egyfolytában fészen, ha csak megláttad, hogy fenn vagyok. de amúgy kurvára mindegy, mert azóta rám sem írsz, rám sem nézel - nem mintha találkoznánk - szóval feleslegesen gürcöltünk egymásért, vagy egymás ellen.

annyira bosszantasz viktor!

elsem tudod hinni mennyire.