lemonade

légy boldog te undorító szociális közösségi háló, hogy nem engeded feltölteni a képeket. jó nagy iróniával átitatott pacsit neked. és vissza.

tegnap kint ültem a padunkon a négysávos mellett, néztem, ahogy az emberek tartanak a strand felé, hónuk alatt a felfujható matracokkal, úszogumikkal; az autókat, ahogy elsuhantak elöttem; néztem az eget, ahogyan a madarak repülnek, a felhőket, ahogy gyülnek fölöttem és lassanként elkezd belőle esni, ahogy a villámlások megvilágítanak és ahogyan apránként elázok, de közben fülembe ott dübörgött a basszus.

jelentkeztem a melódiákhoz, vagy majd lent a pubban leszek pultos. még eldöl.

még gyerek vagyok, kezelj is úgy.