még ha meg is próbálja, még ha tesz is azért, hogy eltudja felejteni. aztán egyszer csak eltűnik ás azt hiszed megoldódott minden bajod, mert egyszerűen már érzed, hogy már nem érzed. napok, hetek, hónapok telnek el, aztán.. igen aztán történik valami megmagyarázhatatlan, varázslatos és felemelő és újra érzed a pillangókat a gyomrodban, pedig megfogadtad, hogy többet nem lesz ilyen. pedig mindig ez történik. mindig jön egy új vagy egy maradandó ismerős és újra fellángol. már a mosolyától boldogabb leszel, már attól, hogy ott van veled, vagy csak egy pillanatra látod és már tudod. ezek a boldog pillanatok, a soha el nem múló spontán boldogság érzetek, a velük járó veszekedések, a sírások. hahaha, aztán történik megint valami. eléd áll mondjuk egy gitárral a hajnalok hajnalán, rajtad meg ott van a tőle kapott karkötő és azt mondja sajnálom. és csak énekel. mondjuk egy számot a kedvenc bandádtól, te hallgatod, ő megpróbálja a dalt, de totál hamisan énekli és csak nevettek. ültök a padlón péntek reggel és csak nevettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése