na jó oké, én tényleg nem szeretem az ilyen beszámolókat, meg ilyesmi, szigetről egyszer írtam, aztán tavaly úgy emlékszem nem is írtam, pedig egy hetet ott voltam. ja igen akkor volt az a nem írok ide mert minek korszak.
első nap: a spórolós cba, ami azon a négy napon már volt coop és abc is, az előtt van egy park ott ivott mindenki, imádom az ilyet, hogy az emberek ülnek és annyira pulzál a boldogság ilyenkor szeretem a sok embert, a fesztiválokat. szóval mi is leültünk a fűbe a kis rozénkkal, meg sörünkkel. visszagondolva nagyon menőnek éreztem magam - persze az is voltam na.
new found glory-tól már hallgattam számokat, nagyon király, csak a legjobb számuk a my firends over you már vagy hatszáz éves, de mindegy már mentek mire odaértünk és pont ez ment én meg húztam a marcit, hogy ez az gyerünk menjünk.
aztán fogalmam sincs mi történt most nem jut eszembe a line up, ja kaukázuson voltam erre emlékszem. vettünk maflást, és fél tízkor kezdődött a Simple Plan - életem egyik zenekara. Nem jutottunk nagyon előre, mert a háder nem jó toitoihoz állt és vártunk rá még egy csomót, de mire elkezdődött már ott álltunk és az életem dalai megszólaltak - im just a kid, welcome to my life, a summer paradise még mindig egy olyan dal amit nem értek miért történt meg, de a strandlabdák amiket bedobáltak menővé tették, aztán a last song a perfect volt, ami megint csak az életem dala és bár a fiúk nem szerették a zenekart én meghallgattattam velük és végig énekeltem mindet, míg ők csak dölöndéltek, meg ritmusra járt a lábuk.
második nap: ALL TIME LOW
kb megint négyórás indulás itthonról, a buszban lean on szólt - 10 perc és máris Zamárdiban voltunk, aztán megint leültünk a bolt elé inni, majd hívott a niki hogy hamarosan jön, szóval megint kint leültünk a fesztivál bejárata előtt, ami egyébként nagyon vicces mert a b my lake-el szemben így keveredtek az emberek, hogy ki megy strandra meg b my lake-re, de a csúnyák nem strandra mentek.
fogalmam sem volt mik voltak aznap mert csak all time low járt a fejemben, megjött niki, aztán kimentünk a cba elé, megjöttek a húgomék, visszasétáltunk - ami egy jó 20-25 perc - és kint még leültünk kicsit iszogatni.
kilenc óra előtt bementünk és a fiúk nem akartam bent állni első sorokban - megértem - szóval ők elmentek részegedni, így a másnapi sztorikból hallottam, hogy mennyire részegek voltak és hogy táncoltak all time low-ra haha (de csak mikor blinket meg green dayt játszottak)
szóval beálltunk úgy kb a hatodik hetedik sorba bal oldalt, szerintem nagyon szép hely, mert bár első sorban még jobb lett volna, de így nem ölnek meg a kordonnál - párszor már volt ebben részem, gondolom mindenkinek haha #sadlife.
elkezdődött a koncert
és
esküszöm
sírtam
annyira jó volt, nem tudom leírni, nem tudom elmondani, hogy mit érzek, mert még mindig tart és annyira eleven, hogy a húgommal még mindig sírunk és azóta az ő dalaikat hallgatjuk.
egyébként kevés az a másfél óra amit egy koncertre szánnak, hát na-.
a koncert felénél a weightless-nél jöttem rá, hogy ők tényleg itt vannak, hogy real emberek, hogy nekünk zenélnek és alex meg jack annyira mocskos és piszkos szájú, hogy néha annyira kellett visítanom rajtuk haha
volt ilyen zipline és amikor észrevették nagyon sok perverz viccet mondtak vele, pl alex a zipline-on akart belecsúszni mindenkibe, jack meg azt mondta harminc perc szünet akkor mert kiakarja próbálni.
a time bomb előtt (annak a dalnak sem kellett volna megszületnie, de szerintem csak a videoklipp rontotta el az érzéseimet vele kapcsolatban) felhívtak egy csomó embert a színpadra, elemlámpával választották ki az embereket, meg egy srácot akinek azt mondták szép a mellbimbója hahaha
sírtam volna, hogyha engem is felhívnak, szerintem mindenki sírt, amikor felhívták, hogy legyen egy szinpadon zackkel, riannel meg jalexxel haha, ja volt jalex is amikor a vállára hajtotta a fejét jack alexnek
a the irony of choking on lifesaver-nél, love like a war-nál, missing you-nál meg a tidal waves-nél is sírtam de csak belül
aztán mondták hogy srácok ennyi volt, persze vissza taps aztán megint kijöttek, ment a dear maria count me in-re, kids in the dark-ra pedig azt modnták azt nem akarják játszani (egyébként nem is értem, hogy miért az a leghallgatottabb szám az új albumról van százszor jobb szám is, mondjuk az új album az perfect szóval nem szólok semmit) blink 182 - all the small tings cover, green day - american idiot cover, ramones - blitzkrieg bop cover
a dear maria count me in után pedig lement a bruno mars - uptown funk-ja, amire rian bedobta a dobverőket, a fiúk a pengetőiket, mi sírtunk, mindenki sírt, ők is sírtak, megköszöntek mindent, mi is
és vége lett életem legszebb éjszakájának
#onelifegoaldone
harmadik nap: nem emlékszem, volt brains, meg ákos. szerintem ide nem kellenek szavak, ja de! hiperkarmára! ez nagyon fontos bérczesi robi nagyon fontos, imádom.
negyedik nap: jó all time low koncert után szrintem már nincsenek jó koncertek, szóval ha látod egyszer azokat akiket lassan tíz éve szeretsz és hallgatsz. szóval nem kell elmondanom ugye?
este volt steve aoki, amin akkorát darált az az ember, úristen, pezsgőt locsolt, tortát dobált.
tetszett
szóval a telefonom memóriája betelt mert annyi képem van az all time lowról, bár elitélem kicsit azokat az embereket akik koncert közben tartják a telefonjukat és videót csinálnak, de most már értem, még mindig elítélem, de meg értem
összegzés: strand mégsem egy volt, vagy sziget, vagy egy pafe(ami azért ahhoz képest, hogy katasztrófa, mégis jobban összeszedett -bár nem mostanában) de strandnak ez a harmadik éve és mégis egy simple plan meg all time low, első évben meg mikor voltam akkor fall out boy- szóval nincs okom panaszra.
tetszett, bár az időponton lehetne javítani srácok, mert strand - fürdőzés, vagyis balaton part, szabad strand, most is geci meleg van csináljatok már valamit.
egyébként élményből ötös
zenekarokból ötös
csak az fáj, hogy szigeten idén volt foals meg tyler.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése