mindenki őrülten vágtat az álmai nyomában. kinyújtják a kezüket, hogy elérjenek valami láthatatlant, még ha nem is voltak céljaik vagy... vagy, ha rájöttek, hogy nem érhetik el őket, akkor sem adták fel, hanem küzdöttek tovább. de mindeközben én mégis mit csináltam? a távolból figyeltem és még a kezemet sem nyújtottam ki. annyira féltem attól, mi történhet, hogy még csak meg se mertem mozdulni. ehelyett csupán irigykedve néztem, hogy találják meg mindannyian az útjukat. azzal takaróztam, hogy más vagyok, mint ők, pedig csak féltem, hogy fájhat.
de talán így jobban fáj, talán ha megmozdulok minden más lenne
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése