régen volt egy barátnőm
legjobb barátnők voltunk
egymás cipőit hordtuk
a kék vanseset meg a kék csizmát
amúgy új volt az osztályban és annyira görcsösen kapaszkodtam abba a hitbe, hogy az én barátnőm legyen inkább mint valaki másé
de olyan menő volt
olyan új volt
és vicces
szép volt és egy teljesen új perspektívát mutatott
miatta lett még több barátom
eljártunk inni - és oké, hogy ez rosszul hangzik, de hát tudjuk, hogy milyenek a középiskolások
szóval minden jó volt
volt egy új legjobb barátnőm
tényleg szerettem
és ő is engem
kb mindent együtt csináltunk :
egy padban ültünk
együtt ettünk
ugyanazt ettük
ugyanazt ittuk
ugyanazt szerettük
mindenről tudtunk beszélgetni
zenéket mutogattunk egymásnak
kibeszéltünk mindenkit
izgatottak voltunk
a jövőre nézve
aztán jött az év vége
tizenegyedik vége és a nyár
aztán megkaptuk a hírt, hogy ő többet nem lesz velünk
talán ez már tizenkettedik elején volt
nem jött iskolába és mi nem tudtuk ellene tenni semmit
nem tudtam tenni semmit - mert ő máshogy döntött
bár ettől függetlenül még mindig barátnők voltunk
de már nem tudtunk olyan sok mindent a másikról
nem voltunk részesei a másik életének, hiszen messze voltunk egymástól
városokkal odébb járt iskolába, amiről nem tudtunk semmit
nem tudtam semmit arról, hogy hogyan kelt fel, mit evett, mit ivott, kivel beszélt
lemaradt a szalagavatónkról, az ivásokról, hogy kivel jöttem össze, arról, hogy mit gondolok, vagy mit nem
bár ettől függetlenül még beszélgettünk próbáltuk életben tartani azt amiről amúgy nem is tudtuk, hogy életben tartjuk
szilveszterkor együtt buliztunk, mi négyen a lányok "a barátnők"
szerintem akkor láttam utoljára
mikor reggel elsietett, mi pedig az álomból felemelt fejjel intettünk búcsút neki
aztán jött az augusztus és azt hiszem ott történt valami
amikor egyszer csak már nem voltunk barátnők
azt írta, hogy bárcsak tudná, hogy mivel sértett meg engem
hogy bárcsak elmondtam volna, hogyha tett ellenem valamit
rosszul éreztem magam, szinte hányingerem volt, mikor nevetve mondtam el a többieknek, hogy miket írt nekem - mint valami megszállott - mondták a lányok
a lányok akik a barátnőim voltak - akik mindig féltékenyek voltak ránk
tumblrön írtam még neki
később természetesen
anonymusként mint valami gyáva alak
sajnálom
aztán egyszer láttam az állatkertben és egymással szemben sétáltunk és figyeltük a másikat
megkérdeztem tőle h látott e engem
és ő azt válaszolta nevetve,
hogy nem
azt mondta ő már nem haragszik
már elengedett
vajon én mikor leszek képes erre
évek után
mikor meghallok egy agnes obel dalt még mindig ott állok a pláza előtt a converse cipőmben övtáskával a vállamon és nevetve nézek bele a fényképezőbe, tudva, hogy te ott állsz mellettem és nincs mitől félnem
de most félek
még mindig
ennyi év után is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése