már megint "erőt vett rajtam az az érzés, amit az esti órákban érzem, mikor minden csöndes és csak te vagy ébren a házban, talán a tévé kékes fényei bevilágítják a szobádat, te meg füllhallgatóval ülsz a gép előtt és azon gondolkozol, hogy basszus már megint nem tanultam"
mármint igen itt az a kérdés, hogy a hétfői töri órára nem tanultál, vagy abból ami történt - forró tea a szünetben, péksütivel, beszélgetés a színházi lépcsőkön, vagy fent a harmadikról hallottuk, ahogy a színészosztály elkezdett futni, nevetés a hátsósorban a fiúkkal, sírás az udvaron, vagy a szobában, esetleg a visszafelé úton a buszban, aztán a hazatérés, amikor a busz elment elöttünk és nem értünk be, amikor nem azt csináltuk, amit akartunk volna - de miért nem? miért nem azt csináltuk, miért nem mondtuk ki, miért nem mondtad ki azt gondoltál, amit tényleg éreztél, persze hát hogy is mondhattad volna
amikor mások szinte elnyomtak, nem is ez a megfelelő szó, inkább a valami kényszer volt nem igaz? megfeleli neki, mindennek úgy kellett lennie, ahogy ő mondta, de miért? ki volt ő? ki volt ő nekünk? hogy megmondja, hogy mit mondjon az ember, hogy mit ne érezzen, hogy mikor fogja be, hogy mikor érezze magát kínosan
egyébként még most is ezt csinálja, hát igen vannak emberek akikkel még lehet, mondjuk én is későn jöttem rá, nem tudom, hát mintha valami álomból ébredtem volna, egyik nap, mintha eltűnt volna a szemem elől a köd, a csillámporos
vagy is inkább
hosszú idő után újra tudtam levegőt venni
mintha ezidáig a vízalatt lettem volna
egy nagy levegővel
és onnan néztem volna, hogy mi történik
a hullámok rángattak ide oda
és néha a vízbe dobtak dolgokat
hogy felzavarják az iszapot
tudod, ahonnan most nézem a vizet, egyre messzebbnek tűnik a part
mármint a túloldal
és nem biztos, hogy
de ne aggódj, visszakap mindent, amit mi kaptunk tőle
karma is a bitch bitch
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése