22 július 2010

csak nézem a szemed és látom hogy nevetsz




mert ez a zene egy emlék.
mikor utolsó héten vasárnap koleszba kikéretőztünk a hátsó udvarra egy utlsó cigire az éjszaka közepén. a padokon ülve néztük a csillagokat és arról beszéltem nekik hogy vannak más dimenziok is a miénken kívül, miközben megettek minket a szunyogok.
azon az éjszakán újra barátnők voltunk. mindhárman.


miért kell ennyire megnehezítened ezeket a hülye dolgokat.
én meg tegnap beszartam és nem mertem felvenni a kikurt telefont. pedig nem is egyszer keresett. hülyelány.

mindegyis.
hallgassátok.
beleszerettek.

2 megjegyzés: