fétem. igazság szerint mindig is féltem, attól, hogy egyedül maradok, hogy mi lesz velem. féltem tovább képzelni a dolgokat, elfogadni és megérteni, akarni, hogy megértsem. a mai napig rettegek magamtól, az érzéseltől. ezért eltitkolok mindent, megörzök és elrakok minden egyes borzalmas titkot. gondosan örzöm őket a szívem mélyén, nehogy nehogy elvesszenek vagy megtalálják őket az emberek. mert félek mi lesz, ha itt maradok, üresen, hebegve, szeretet nélkül. itt fogok zagyválni minden éjjel egyedül hajnalok hajnalán a padlón egy szönyegen ülve elöttem a laptoppal, miközben mindenki alszik? senki és semmi sem vesz majd körül csak a gép halk moraja. egyedül leszek akönnyeimmel és már azt sem látom mit irok, miközben a fülembe megszokottan dübörög a basszus. itt maradok? a sok hülye kérdéssel együtt?
basszus pedig csak
azt hiszem végre... végre
megyek lefeküdni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése