mint pillangók szállnak el az álmok, miket hálóval kergetnek fiúk és lányok

holnaptól szöszi leszek. nem vörös, mégis a szőke mellett döntöttem, talán majd utána.

szeretem a melódiákot, jó a rendszer, jó munkáltatók. három hete jelentkeztem, találtak munkát a tescoban... na már itt voltak kikötéseim a munkát illetően, hát jól van. elmentem voltam három napot a hülye pékségben, ott robotoltam, leszeltem vagy háromszáz kenyeret, bezacskóztam, és feláraztam, felcímkéztem. ez másnap is így ment, aztán harmadik nap beraktak a hűtőbe rám aggattak valami hülye, undorítóan koszos kabátot, hogy abban nem fogok fázni... és hatkilós nagy dobozokat kellett pakolnom, szavatosság szerint sorba állítani, végignézni egyesével. ja persze, mindezt éjszaka, mert hát elmúltam 18 nehogy már délután dolgozzak, hát elveszem a munkát a kisdiákok elől. az végül is nem lényeg, hogy csak fél éve múltam el 18 és én is kisdiáknak számítok, mert még közép iskolás vagyok.

kiábrándító és egyben szánalmas.

aztán holnap megyek a városban lévő kis tesco expresszbe, mert ma hívtak, hogy nem tudnék e menni délután. vegyes érzelmek keverednek bennem.

megint hívtak sárgadinnyepartira. mondanom se kell mennyi kedvem van. embeer nem is szeretem a sárga dinnyét.

megyek tévézek egyet, most hogy így a szobámba már nem található meg az ilyesmi fajta készülék.